Az aranyos hokedli
A Dekorella blog egy aranyos hokedli felújításába kezdett és ezt lépésről lépésre meg is osztja velünk:
Még az ősszel álltam neki egy réges-régi piros ülőkés hokedlinek is, mely gyerekkorom hasznos kisbútora volt. Az állapota a korának felelt meg, emlékszem, volt idő amikor a tetején még Donald Kacsás matrica is virított.
Csiszoltam, portalanítottam és fújtam, de a munka egy ponton nagyon elakadt, így február lett mire végre elégedett lettem a végeredménnyel. A probléma nem a festéssel, hanem a csiszolással volt. Az ülő rész vastag, ráégett festékrétege széles csíkokban pattogott, de ahol nem, ott olyan makacsul tartotta magát, hogy képtelen voltam megszabadulni tőle. Egy csiszológép simán lehozta volna, de a festékmáz alatt olyan préselt fa bújt meg, amit lehet, hogy csak ez a vastag festékréteg tartott össze. Hagyom – határoztam el. Úgyis egy székpárna vagy báránybőr borítás szerepelt a terveimben.
Az első réteg festék Pinty Plus Evolution, fehér színű akril volt, az ülőke rész és a lábak végének kivételével mindent ezzel fújtam. Festettem több rétegben és több szögből is fújva, a vékony rétegek között rövid száradási időt hagyva.
Amikor ez meglett, nejlon zsákba csomagoltam a széket, csak a négy lábvég látszott ki. A zsák felerősítését a fehér és az újabb szín határvonalát maszkolószalaggal választottam el, éles átmenetet képezve.
A szék “talpaiba” rajzszöget tűztem, ez megemelte a széket és amikor talpára állítva festettem, akkor sem ragadt a földhöz, a szórt festék szépen körbe ölelte.
A lábvégek színezésére arany Pinty Plus Evolution akril festéket választottam, a fehér arany kombó nem véletlenül nagy kedvencem mostanság.
Szép egyenletes lett a végeredmény, a festékek tökéletesen fedtek. Jöhetett az ülőrész fedése. A csodásan mutatós báránybőrt elvetettem, mert bár látványos, de az év nagy részében, amikor meleg van furán mutat a lakásban. Így esett, hogy a kedvelt H&M egyik 50%-os árleszállításáról hazahoztam egy szép, fehér, ezüsttel pöttyözött párnát. Illett rá, de valahogy hozzá már nem. Próbáltam hetekig barátkozni vele, mégsem lettem elégedett.
Ekkor jött az ötlet: ha szeretem a rusztikus dolgokat, miért nem küldöm meg az ülőrészt is arannyal? A felület rücskössége mellett sima, semmi szálka, és ami festék még rajta van, nem pattog, így tökéletes alap.
Az első melegebb januári napok egyikén lefújtam, majd a kamra melegében kiszárítottam és íme:
Kész. Így lett tökéletesen olyan, amilyent szerettem volna, végre elégedett vagyok. Ha pedig elegem van belőle, csak kerítek rá egy párnát.
Remekül illik a nappali egészéhez is.
Imádom a kis lábait! <3
Ilyen volt, ilyen lett! Ugye megérte lefújni?
Kövess minket